Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


a para ápolás

2009.08.15

A ló teljesítő képessége a láb épségétől függ.

A napi munka után patakenöccsel vagy pataolajjal vékonyan kenjük be.Pataolja hiányában étolajat is használhatunk de gépolajat vagy fáradt olajat semmi kép! Száraz időben hasznos a ló vízbe állítása.A szarutok átlagos használatkor 8-14mm-t nökekszik havonta ez azt jelenti hogy 6-8 hetente még a szabályos épp pata is igazításra szorul.

A patakaparók:

Pataolaj:

Patkó:

1. C alakú, tömör vaslemez, amit a lovak, öszvérek, ritkábban ökrök patájára, körmére szögelnek fel. Több formai változata ismeretes (tömörebb, szélesebb és keskenyebb típusok), a szeglyukak száma rendszerint 5–6. Kisebb méretű patkót szögelnek az ökör és a bivaly külső körmére (Erdély). A műutak terjedésével a lópatkolás olyan vidékeken is elterjedt, ahol korábban csak télen folyamodtak a vasaláshoz (pl. Alföld). A patkó előállítása és felszögelése, a ló patáinak kezelése a falusi kovácsok mesterségéhez tartozott. – A pata ápolása, vasalása szoros kapcsolatban áll a ló domesztikálásának történetével. A magyarság a honfoglalás után ismerkedett meg a patkóval. Avar és honfoglalás kori régészeti leletekben a → kengyel és a → zabla ritkán hiányzik, de patkó nem fordul elő. A közép-ázsiai népek még a 20. sz. elején sem vasalták lovaikat; a patkó tehát nem a nomád lovasnépek találmánya. A középkori magyar patkóleletek a közép-európai „germán”-típussal mutatnak formai azonosságot. Ny-Európa valószínűleg a keltáknak köszönheti a patkó feltalálását, akik már az i. e. 1. sz.-ban ismerték a ló vasalását. – A magyar patkó szó 1342-től adatolható. A patkó a kovács szóval együtt délszláv átvétel lehet; maga a tárgy is szláv–germán közvetítéssel került népünkhöz. – Irod. Zimmermann Ágoston: A patkó eredetéről, vonatkozással az Árpád-ház korabeli leletekre (Gazdaságtört. Szle, 1906); Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai (Bp., 1955). – 2. A magyar népi hitvilág → mágikus tárgya. Ebben szerepe lehet annak a ténynek is, hogy → vasból készült. Általánosan elterjedt hit szerint szerencsét hoz, különösen a talált patkó. Pl. a Szilágyságban azt tartották, hogy aki hétlyukú patkót talált és azt hazavitte, kívánsága teljesült. A patkót a ház alapjába tették vagy a küszöbre szegezték, mégpedig kanyarulatával befelé, mert így a szerencsét bevitte a házba. Dánosi hiedelem szerint a szerencse kiment, ha valaki rosszakaratból az ilyen patkót megfordította. Az állatokat → rontástól védte: a szatmáriak a sertésvályúba tették, a nógrádi palócok rászegezték a vályúra. Szerepet játszott a → tejvisszahozó → mágikus eljárásokban is. Udvarhely környékén azt tartották, hogy a vad nem bántja a marhát, ha a tűzben patkó van. A felravatalozott halottra helyezett vastárgyak között gyakran előfordult a patkó (→ ravatalozás). – Az → újévi szerencsepatkóhoz fűződő hit a fentiektől független újabb, városi eredetű. A szerencsepatkó ismert Európa-szerte, sőt Indiában és az arab nyelvterületen is. – Irod. Szendrey Zsigmond: A varázslatok eszközei (Ethn., 1937). – 3. Félkör alakú, íves vasdarab, amelyet a csizma, saru vagy bakancs sarkának járófelületére szögeztek három vagy öt helyen. A régebbi vaspatkók 3–4 cm magasak voltak, és formájuk igen hasonlított a Szolnokon kiásott, hódoltság kori török talpakhoz erősített vaspatkókra. A múlt század közepétől, vidékenként eltérő időpontokban bőrből rakták vagy fából faragták a csizmák sarkát, s ezek járófelületét már lapos vaspatkókkal erősítették. – Irod. Zoltai Lajos: A debreceni viselet a XVI–XVIII. sz.-ban (Ethn., 1938); Györffy István: Viselet (A magyarság néprajza, I., Bp., 1941–43); Györffy István: Matyó népviselet (Bp., 1956); Gáborján Alice: A szolnoki hódoltságkori ásatási lábbelianyag magyar viselettörténeti vonatkozásai (Ethn., 1957). – 4. A → bakonyi cifraszűrök félkör alakú díszítménye. Eleinte csak a szűr oldalán alkalmazott ilyeneket a szűrszabó, később azonban a díszítések átterjedtek a szűr hátára is, mégpedig az ott lévő egyéb díszítmények rovására. – Irod. Györffy István: Magyar népi hímzések. I. A cifraszűr (Bp., 1930).

1. nyári patkó, 2. téli patkó, 3–4. gyógypatkó, 5–6. marhapatkó

1. nyári patkó, 2. téli patkó, 3–4. gyógypatkó, 5–6. marhapatkó

 

 

Patkolás:

 

Patkolás

A patkolás szakaszai:

1.a patkolandó ló megvizsgálása, hogy kiderüljenek esetleges hibák a végtagok állásában, az izületek mozgásában, illetve ellenőrizni kell a pata formáját és jellemzői, a vizsgálatot álló és mozgásban lévő állaton egyaránt el kell végezni;

2.ló rögzítése többé (zabla vagy kötél) vagy kevésbé (gyűrűvel a falhoz rögzített lánc, mely másik végén a kötőfékhez vagy a fej szíjakhoz illetve a szemellenzőhöz kapcsolódik) energikus módszerrel, majd felemeljük a patkolandó lábat;

3.patkó eltávolítása: a kovács leemeli az elvert szögfejeket kalapáccsal és feszítő ékkel, majd a sarkok felől a patkó hegye felé gyengéden leemeli a patkót, miután az összes szöget kihúzta;

4.rendbetétele: a két patkolás között keletkezett köröm túlnövéseinek eltávolítása, kialakítva a pata megfelelő arányát és előkészítettségétpata  az új patkó felhelyezésére. A művelet során sorban a pata minden részén elvégezzük a tisztogatást: fal, bevágások és talp kiegyenlítése;

5.patkó felhelyezése: a kovács felhelyezi a már előkészített és megfelelő méretű patkót, először behelyez két szöget, az ujjak mindegyikébe egyet, aztán a földre engedi a ló lábát, hogy ellenőrizze a patkó fekvését, majd beveri a többi szöget, melyeket levág és a falak felé elver;

6.a négy patkolt láb együttes ellenőrzése: megvizsgáljuk az állat mozgása közben, hogy a patkó tökéletesen illeszkedik-e mindenhol.

A patkolás végezhető:

melegen: ilyenkor a még izzó patkót néhány pillanatra a patára helyezzük, ezzel is megkönnyítjük a pata tökéletes illeszkedését a patkó vájatába.

Elonyök: a patkó olyan mértéku hozzáidomulása a patához, hogy annak meghosszabbított profiljának tunik.

Hátrányok: nem alkalmazható túl puha vagy vékony körmű alanyok esetén.
 
 
 

hidegen: az előzetesen a patkolandó alany pata méretére legyártott patkó felhelyezése, kizárólag a pata formálása révén, nem égetve meg a forró patkóval a patákat.

Előnyök: a kovács végezheti a patkolást a tenyészetben, nincs szüksége a műhelyének a teljes felszerelésére, előre gyártott patkók kerülnek alkalmazásra.

Hátrányok: nagy szakértelmet és gyakorlatot igényel a patkolókovács részéről, mivel nehéz olyan patkót készíteni, ami tökéletesen illeszkedik a patához, a patkolás esetleg kevésbé lesz erős.

A pata részei:

Patkolatlan pata, oldalnézet. Párta szél (1), hegyfal (2), ujjhegy (3), oldalfal (4), sarokfal (5), sarokvánkos (6), csüd (7)

A pata ápolása

 

 

 

Ismerd meg a pata felépítését, tisztítását, ápolását!

Figyeld meg jól az alábbi rajzot és tanuld meg a pata részeinek a nevét!

 

 

                                             

 

 

 

A patát kívülről a szarutok alkotja, ez védi a belső érzékeny részeket a sérülésektől.

A pata tisztítása és ápolása:

Fontos, hogy lovad patájából minden nap távolítsd el a beleragadt trágyát, földet vagy sarat. Így meg tudod akadályozni a baktériumok elszaporodását, ami nyírrothadáshoz vezethet.  A patába szorult apróbb kövek, amik a pata talpi részét megnyomhatják, sántaságot okozhatnak.

Figyelj a patavakaró használatánál, ne használd túl erősen, mert megsértheted a nyírbarázdát.

Miután kitisztítottad a patát, még egyszer keféld át és mosd le vízzel. Ezután a pata külső és belső felületét egy ecset segítségével kend be patazsírral vagy pataolajjal. Fontos azonban, hogy a pata nedves legyen, mielőtt bekened, mert a sok zsír a patát kiszáríthatja és az így rugalmatlanná válhat.

Ha ló jobb oldalán a patát mindig a jobb kezedbe fogd, a baloldalon a bal kezedbe.

Mivel a lovak patája, akár a te körmöd, folyamatosan nő, ezért 6-8 hetente a lovakat meg kell körmölnie a patkolókovácsnak. Ha patkó is van a lábán a lónak, akkor először leszedi, majd körmölés után visszaüti azt. Ha már a patkó elkopott, akkor új kerül a ló lábára.

Nagyon fontos a lovad patáit rendben tartani, csak így várhatod el tőle a kitartó munkát.